Macourek-Makláry Béla ászpilóta tevékenysége

Macourek-Maklári Béla 1889-ben született, az első világháború 51 monarchiabeli ász-pilótáinak egyike volt. Az öt, vagy annál több légi győzelmet elérő pilótákat hívták – későbbi elnevezéssel – ász-pilótának.

A gimnázium 6. osztálya után a Debreceni Mezőgazdasági Akadémián tanult 3 évig, majd önkéntesnek jelentkezett a hadsereghez. Sikeresen vizsgázott az 5. tábori tüzérdandárnál. 1911. január 1-jével tartalékos kadéttá nevezték ki. 1914. január 1-jével tartalékos hadnagy lett, április 1-től pedig áthelyezték az 1. honvéd lovas tüzérosztályhoz. 1914. szeptember 10-től hadosztálya a szerb frontra vonult, és december 17-ig minden harcban részt vett. Szakaszparancsnokként harcolt, és Pudarci falunál tanúsított hősies viselkedéséért bronz katonai érdemérmet kapott 1915. február 10-én, majd november 1-én főhadnaggyá nevezték ki.

1916. április 21- ig a szerb fronton harcolt, majd kiképzőtiszt volt Szegeden. Közben beadta jelentkezését a repülőcsapatokhoz (légierőhöz). A bécsújhelyi repülőtiszti iskolában megfigyelő tisztté képezték ki.

1916. november 25- én a 23. Flik repülőszázadhoz osztották be az olasz frontra, Proseccora.

1917. január 8-án repülte Macourek az első ismert bevetését, melynek során lefényképezte az Isonzó-hidat, és az olasz pihenőhelyeket, majd márciusban Doberdót. Elismerésül kapta 1917. június 21-én az ezüst katonai érdemérmet. A következő 5 hónapban több mint 30 ellenséges terület feletti repülést végzett. 1917. május 21-én Franz Slalina szakaszvezetővel Brandenburg C.I repülőgépén két olasz vadászgéppel negyedórás légi harcot vívtak, melynek során az egyik gépet lelőtték. Ez volt Macourek Béla első légi győzelme.

Pilótakiképzésre is jelentkezett, melyet nem a hátországban, hanem a fronton végzett el. Október 1-től a bevetéseken már, mint pilóta repült. November 27-én már a 3. osztályú katonai érdemkeresztet kapta meg. Október 16-án áthelyezték az albán frontra, a 6. repülőszázad állományába, Tiranába. Ő lett a század főpilótája.

1918. január 29- én vadászpilóta-kiképzésre rendelték Bécsújhelyre. Áprilistól megjöttek az új Aviatic D. I. vadászgépek, mellyel már a hónap végén elfogott egy motorhiba miatt leszállt olasz pilótát. Június 6-án egy angol bombázót kényszerített leszállásra. Az angol pilótát és megfigyelőjét elfogta, s még aznap délután egy olasz bombázót is lelőtt. Az albániai olasz-francia arcvonal támadása erősödött, egyik lovasezredük elfoglalta Fieri városka repülőterét. Macourek Béla pont előtte szállt le a repülőtérre, hogy üzemanyagot vegyen fel. Estefelé ismét visszarepült Fieri fölé, majd látva, hogy az ellenség visszavonult, leszállt és eltemette elesett pilótatársát. Az ellenség támadása fokozódott, és július 10-én már a berati repülőteret is elfoglalták, így július 26-án Macourek Bélát áthelyezték Cattaroba, az újonnan alakult 1. vadászrepülő század, a Flik 1/J parancsnokaként. A Cattaroi-öböl a monarchia haditengerészetének egyik legjelentősebb támaszpontja volt, ahol német tengeralattjárók is tartózkodtak. Repülőtere Igalo volt. A századparancsnoki tisztséget 1918. július 29- től a háború végéig töltötte be. A tiranai Flik 6 állományban 3 bevetést teljesített, 3 légi harcban 3 győzelmet szerzett. Augusztus 23-án angol gépek jelentek meg Cattaro fölött, az egyiket Macourek Julius Arigi tiszthelyettessel lőtték le. Újabb légi győzelméért 1918. szeptember 3-án megkapta a 3. osztályú Vaskorona Rendet. Szeptember 6-án újabb angol támadás történt. Macourek többedmagával szállt fel. Egy angol gépet le is lőtt. Ötödik győzelméért, 1918. október 12-én tiszti, ezüst vitézségi érmet kapott.

A monarchián egyre inkább jelentkeztek a kimerülés jelei. Október 28-án a német tengeralattjárók elhagyták Cattarot, 30-án pedig a Monarchia is teljesen kiürítette a kikötőt. Macourek Béla repülőgépén hagyta el a területet, s szállt le Budapesten. 

Hazatérése után Üllőn gazdálkodással tartotta fenn magát, hivatalos okmányok gazdatisztnek nevezték meg. Visszavonult a repüléstől. Amikor Horthy Miklós 1921-ben megalapította a Vitézi Rendet, Macourek Béla az elsők között kapta meg a címet. A névmagyarosítási hullám hatására Macourekről Makláryra magyarosított. Időközben századossá léptették elő. Jóval a háború befejezése után, 1931. október 3-án, a katonai Mária Terézia rend káptalanja „az 1914 december 7-én, Pudarcinál mint lövészparancsnoknak, majd 1916-tól 1918-ig, mint repülő csoporthoz beosztott főhadnagynak az Isonzónál és a Balkánon tanúsított vitéz magatartásáért a tiszti arany vitézségi érmet” ítélte oda.

Makláry Béla 1941-ben vette feleségül Thorma Nagy Juliannát, akivel Budapesten éltek.

Házasságukból egy fiuk született 1942-ben dr. Makláry Béla, még ma is aktív állatorvos Tolna megyében, Felsőnyéken. A fenti adatok nagy része tőle származik, köszönet érte.

Makláry Béla tehát Üllőn élt, gazdálkodott. A helyi közéletben nem vett részt. Valamikor a 30-as évek végén az Angol- Magyar Bank kárbecslési felügyelője volt.

Hosszú gyógyíthatatlan betegségben halt meg 1944. július 16-án. A Farkasréti Temető katonai parcellájában van eltemetve.