Miután a II. Világháború első hónapjában Németország elfoglalta Lengyelország nyugati és középső területét, a Szovjetúnió megszállta az ország keleti részét, sok ezer lengyel menekült a hazájából. Ekkor mintegy százezer lengyel  – többségében katona vagy fiatal férfi – számára nyújtott menedéket Magyarország. Üllőre 25 menekült került. Üllői családoknál laktak, kivették részüket a munkából, legtöbbjük jó kapcsolatba került a befogadókkal, szinte családtagnak számítottak. Együtt éltek,  szórakoztak, együtt sportoltak az üllői fiatalokkal.

Csaknem öt éven keresztül voltak Üllőn, és itt, hazájuktól távol élve vészelték át a világégést. Többen a háborút követő nehéz évtizedekben is tartották a kapcsolatot.

Ma is élnek köztünk lengyel menekültek leszármazottai. Az utódok ma is büszkén vállalják származásukat.

 A lengyel menekültek befogadása a háború veszélyei és szörnyűségei közepette az emberiesség nagyszerű példája, Üllő történelmének dicséretes fejezete.