Kökény Richárd néptáncművészeti tevékenysége (Jászberény, 1974)

Hat évesen kezdett táncolni a Jászapáti Néptáncegyüttes utánpótlás csoportjában, keresztanyja, Kökény Lizike kezei alatt. Innen indult táncos pályafutása, hiszen hamarosan kiderült, hogy a tánc lesz az élete.

1989-ben Szarvason, az 1. Országos Gyermek Szólótánc Fesztiválon „Bokrétás táncos” címet nyert. Már az érettségi előtt a Tímár Sándor vezette Magyar Állami Népi Együttesben (MÁNE) hivatásos táncosként folytatta karrierjét. Az együttessel a következő években beutazta a fél világot, népszerűsítette külföldön is a magyar tánckultúrát. Közben számos táncegyüttesnél tanított és koreografált. 1992-ben koreográfusi és előadói díjjal tüntették ki. 1994-ben megkapta a „Népművészet ifjú mestere” díjat. 1993-ban, 1995-ben és 1997-ben Békéscsabán, az Országos Szólótánc Fesztiválon mindhárom alkalommal megkapta az „Aranysarkantyús Táncos“ -díjat, így akkor – 23 évesen – ő lett a legfiatalabb „Örökös Aranysarkantyús” szólista. Ezen a fórumon később 5 alkalommal zsűrizett is.

1999-ben országos koreográfusi nagydíjban részesült, és kinevezték a MÁNE tánckarának asszisztensévé. Később –  2002-től nyugdíjba vonulásáig – ő lett az együttes tánckarának vezetője. Szólistaként és koreográfusként számos produkcióban szerepelt (Naplegenda, Virágozzál cédrusfa levelen, Pannon freskó, Örmény legenda, Földön apám fia volnék, Kincses Felvidék, Örök Kalotaszeg, Álomidő,  Labirintus, Magyar Concerto, Megidézett Kárpátalja, Apám ablakából az ég, Kolozsvári piactéren…,  Boldog lelkek tánca, Jászok ). Az Országos Táncháztalálkozókon fiatalon több alkalommal tanított és szerepelt gálaműsorokban. Öt alkalommal tanított magyar néptáncot az USA-ban, három alkalommal Kanadában és kétszer Oroszországban nagy sikerrel fesztiválokon, táborokban és szervezett programokon.

1999-ben házasságot kötött Majorosi Mariannával. Három gyermekük született: Bence (2000), Gábor (2002) és Levente (2005). 2006-ban családjával Üllőre költözött. Itt a – felesége alapította – Kenderes és Kenderkóc néptánccsoportokban tanít és koreografál. Sok-sok alkalommal népszerűsíti Üllőn is a táncos hagyományokat: különböző előadások, adventi, karácsonyi, március 15-i műsorok,

Mihály-napi sokadalom, Néprajzi barangoló című előadás sorozat.

Az utóbbi években is gyakran hívják rangos rendezvényeken zsűritagnak, táncművészeti szakiskolákban érettségi elnöknek.

A Magyar államtól 1994-ben a Népművészet Ifjú Mestere, 2009-ben Harangozó Gyula díjban részesült. 2009-ben a MÁNE örökös tagjává választották. 2011-ben  – a városunkban kifejtett tevékenységéért – feleségével közösen Üllő Város Pro-Urbe díját kapta meg.

A népművészet, a hagyományok, a tánc és az emberi közösségek iránti szeretete nem múlt el. Jelenleg is Üllőn él és tevékenykedik.