Balla Péter népzene és népdal kutató, zenepedagógus életműve

Balla Péter 1908-ban született Hajdúszoboszlón. Belényesen érettségizett. Már akkor jól hegedült, s vezette az iskola ének- és zenekarát.

Ösztöndíjjal került 1927-ben Budapestre. A Zeneművészeti Főiskolán és a Nemzeti Zenedében hegedűszakon végzett (1938.). Már 1932-ben gyűjtőtt népdalokat a Néprajzi Múzeum megbízásából. Ennek során Lajtha László módszerét követte.

Népzenei gyűjtés a bukovinai székelyek közt c. tanulmányát az Ethnographia közölte (1935.). A Szegedi Kis Kalendáriumban bukovinai gyűjtésének 15 kottája jelent meg Buday György metszeteivel (1935.). A református egyháznál 1938-tól 1945-ig a Soli Deo Gloria Diákszövetség országos énekügyi titkára volt. 1952-ig a Református Egyetemes Konvent országos énekügyi titkáraként működött. 1952–1958-ban a Népművészeti Intézetben dolgozott, s mint főelőadó népszerűsítette a folklórkutatást. 1958-tól nyugdíjazásáig (1972.) Monoron volt hegedűtanár, majd Vecsésen élt. 1958. és 1972. között Üllőn is dolgozott hegedűtanárként. 

A Dunántúlon, a Tiszántúlon, Észak-Magyarországon, a Galga mentén és Pest megyében számos népdalt gyűjtött. Kiemelkedő jelentőségűek a bukovinai székely és a moldvai csángó népdalok, amelyeknek a gyűjtését a MÁV szabadjeggyel segítette. Gazdag gyűjtőútjainak eredményét számos kiadványban jelentette meg.

1995. január 2-án – üldözött zsidók menekítéséért – feleségével együtt megkapták Izrael Államtól a Yad Vashem (Világ Népeinek Igaza) kitüntetést.

1984-ben halt meg.