Bognár István fafaragó mester alkotásai

István 1949-ben született Üllőn. Tanult famintakészítést, erdészetet; dolgozott ládagyárban, erdészetben, falugazdászként, vadászati események szervezőjeként. 

Már fiatal korában is szívesen faragott, de huszonöt éven át az alkotás, mint lappangó vágy rejtőzködött az életében, mert a családalapítás, a házépítés, a felelős beosztással járó munkahelyek mindennapos, teljes embert kívánó feladatai elodázták a kibontakozását.

Valójában negyvenéves fejjel szánta rá magát a szenvedélyes faszobrászkodásra. 

Leginkább az archaikus motívumok, a honfoglalás kori díszítőművészet ragadta meg.

Ezeket a formákat és díszítéseket – mint megfejthető és továbbítandó üzeneteket – beleszővi sok ezután készült, fába vésett művébe. Különlegessége a gyökérszobrászat. Ha ránéz egy kiásott gyökérre, látja benne az erdei manó tekintetét. Keze nyomán megelevenednek ősi kultúrák alakjai. Életre kelnek a ház jó szellemei és a mélyből előkerült koboldok, a magyar mesevilág tűzben fogant mitologikus manói. Alkotásait – szülőfalujának tiszteletére – Illő manónak kereszteli. Rengeteg helyen van ajándék- és dísztárgya, sok helyütt köztéri alkotása. Ezek közül Üllőn a Trianon-kereszt (2008.), a Merczel Erzsébet kopjafa (2011.) és az Életfa (2013.). 

Munkássága elismeréseként 1994-ben Nimród-díjat, 2002-ben Pest Megye Művészetéért díjat, 2012-ben – a Mecénás Művészeti Klub tagjaként – Üllő Város Pro Urbe díjat kapott.