L. Szabó Erzsébet 1935-ben született Budapesten.
„Erzsi, magának tovább kell tanulnia!” – biztatta az üllői lányt rajztanára, Manczal Feri bácsi. Szabó Erzsébet imádott rajzolni, festeni, így tanárai javaslatára Budapesten, a művészeti gimnáziumban folytatta tanulmányait. Négyen voltak testvérek, a szerény családi támogatást személyre szóló képes- és üdvözlőlapok eladásával egészítette ki.

Később művésztanára azt tanácsolta neki, hogy a festészetről váltson üveg szakra. Ezt ebben az időszakban csak esti tanfolyamon oktatták. 1957–58-ban a Magyar Iparművészeti Főiskola díszfestő szakán rendkívüli hallgató, 1963–64-ben Prágában, majd Dürenben, Rómában, Muranóban folytatta tanulmányait, mert idehaza a főiskolán akkor még nem volt üveg szak.

Húszéves koráig Üllőn élt, házasságkötése után költözött a fővárosba.

Pályafutását üvegcsiszolóként és tükörüveg-készítőként kezdte. 1961-től két évig az Ajkai Üveggyár üvegtervező iparművésze volt. Dolgozott minden jelentősebb itthoni és külföldi üveggyárban. Üvegfestés, restaurálás, használati üvegtárgyak, ékszerek tervezése, belsőépítészeti üvegalkotások készítése a fő profilja. Országos viszonylatban sok helyen készített festett, színes ólomüveg ablakokat templomok részére.

Pályája kezdetén, 1960-ban a színes hutakész munkáiért Munkácsy-díjat, majd 1985-ben Érdemes Művész díjat kapott. Ezt követően megannyi elismeréssel és díjjal jutalmazták hihetetlenül gazdag művészi tevékenységét. Alkotásait megtalálhatjuk számos hazai és külföldi közgyűjteményben, különböző intézményekben és templomokban.

Első önálló kiállításának a Csók István Galéria adott otthont 1955-ben. Ezután számos egyéni és csoportos tárlata volt idehaza és külföldön.

Ma is folyamatosan dolgozik, műterme valóságos zarándokhelye az üvegművészet iránt érdeklődőknek.

2018-ban megkapta az Üllő Város Díszpolgára címet.