Pávai-Vajna Ferenc kutatási eredményei és életműve

Pávai-Vajna Ferenc egy kis, dél-erdélyi faluban, Csongván született 1886-ban. A középiskolát a Nagyenyedi Bethlen Kollégiumban, az egyetemet Budapesten, geológia szakon, végezte. Tanított Selmecbányán, a Bányászati és Erdészeti Főiskolán. Kutatásokat végzett Erdélyben, Horvátországban, Franciaországban, Ausztriában és Olaszországban is.

1924 és 1930 között – az ő irányításával végzett fúrások eredményeként – a Nagy-Alföldön több jelentős gyógy- és hévíz feltárására került sor: Hajdúszoboszlón, Karcag-Berekfürdőn, Szolnokon, Debrecenben és Szegeden, valamint Budapesten (a Rudas fürdő).

Az 1920-as években Üllőn 22 hold földet vásárolt. Gyümölcsöst telepített, majd tanyát építtetett. Ezt hívták az „ülleiek” Pávai-kertnek. Tanyája a háború során szinte teljesen megsemmisült.

1947–1948-ban községi megbízásból végzett itt is fúrásokat, de ezek nem jártak sikerrel. Nehéz évek következtek, méltatlan mellőzésben volt része. A következő évtizedben feleségével és testvérével a Petrányi család házaiban kapott lakhelyet (ma bölcsőde és Helytörténeti Gyűjtemény). Aztán 1954-ben váratlanul eltűnt Üllőről. A Tolna megyei Mázára került. Élete utolsó évtizedében itt, egy bányász szükséglakásban éltek számkivetve, a világtól távol.

Üllőn a rendszerváltást követő években utcát neveztek el róla. A 2015-ben létesült Helytörténeti Gyűjteményben kiállítás őrzi emlékét.

Életműve és kutatási eredményei bekerültek a Pest Megyei Értéktárba.