Kevés emlékünk van arról a középkori templomról, amelyet a reformáció idején az üllői lakosság használt. Várady József Dunamellék református templomai című könyvében említi, hogy ez már egy 1673-as térképen szerepelt. A kőből épült templom igen kicsiny volt, famennyezet fedte kétablakos hajóját. A szentélyben állt a kőszószék – mindkét hosszanti oldalán karzattal.

Az 1840-es évek elején indult meg a templomépítéshez az anyagbeszerzés. A követ a budai hegyekből, a fát Szolnokról szállították.

A templom jelenlegi formájában 1844-re készült el. Az eredetileg alacsony tornyot 1907-ben növelték meg a mai 26 méteres magasságra.

Száz évvel később, 2007-ben átfogó felújításra került sor. Ekkor helyezték el az emléktáblát a templom falán. Az eseményt hálaadó ünnepség követte. A szószék alatt egy másik tábla őrzi a felújítás előtti burkolat egyik kövét.

Az újonnan készült szószék háttámlája megörökíti azoknak a lelkészeknek a nevét, akik itt szolgáltak:

  • Sennyei István 1674.,
  • Kecskeméti József 1713.,
  • Ényi Mátyás 1719.,
  • Kardos János 1894–1897.,
  • Szabó Sándor 1897–1902.,
  • Mocsy Mihály esperes 1903–1947.,
  • Lénárt László 1947–1992.,
  • dr. Kun Mária 1993–2022-ig.

A toronyban két harang található. Az egyik feliratának részletei: „Isten dicsőségére az 1914–18. évi világháborúban a magyar hazának feláldozott Gyarmati harang helyére.” „Ezen harangot felszentelte az 1928. évi június hó 7-én megtartott püspöklátogatás alkalmával dr. Ravasz László dunamelléki püspök.”

A toronyban helyezték el a város lakosságának adományából vásárolt harangjátékot.