Doberdói Bánlaky József munkássága és életműve

Doberdói Bánlaky József 1863-ban született, Dél-Erdélyből, a Bánát vidékéről származik. Lugoson járt gimnáziumba, Budapesten egyetemre. 1886-ban lépett a katonai pályára. 1889-től Bécsben, a Monarchia legmagasabb szintű tisztképző intézményében tanult tovább (Kriegsschule). A tehetséges katonatiszt karrierje mintaszerűen alakult, töretlenül emelkedett a ranglétrán. Tanított tisztképző tanfolyamokon is. Eközben megkezdte  hadtörténet írói pályafutását. Német nyelvű írásai révén külföldön is ismertté vált.

1896-ban házasságot kötött az addig Kassán élő burghauseni Axmann Etelkával. Három gyermekük született: Zoltán, Vince és Ilonka.

Az I. világháború kitörésekor elérte a tábornoki rendfokozatot, így az Osztrák–Magyar Monarchia legszűkebb katonai elitjébe tartozott. Hadvezéri sikereit 1915-ben az isonzói csatában, Doberdónál, az olaszok ellen, valamint 1917-ben Erdélyben, az Úz völgyében, a cári orosz csapatok ellen érte el. Az 1920-as évektől hadtörténészként tevékenykedett, a legtermékenyebb magyar katonai szakíró lett. 

Idős korában többször járt Üllőn. Házvezető-nője, Rózsika, és egykori tisztiszolgája, Mezei János, üllőiek voltak.

A II. világháború végén budapesti házukat lebombázták, és Üllőn talált menedéket. Élete utolsó hónapjait itt élte, és itt is halt meg 1945. október 12-én. Sírja – amely a Nemzeti Sírkert része – a katolikus temetőben van.

Munkássága és életműve bekerült a Pest Megyei Értéktárba. 2015-ben – halálának 70. évfordulóján – Üllőn emléknapot, 2016-ban műveltségi vetélkedőt szerveztek tiszteletére.